Mit ér az élet? Szemembe nézve kérded
Nélküled nem tudom, súgom, s kezed kezembe húzom
Miért élünk, ha meg kell halnunk, s közben magunk vagyunk?
Azért, hogy végtelen szeretetet adjunk s kapjunk
Mi marad utánunk, ha már földdel keveredett hamvunk?
Egy érzés, egy nyom szívünkben, saját sorsunkra felkészülten
Miért küzdjek, hiszen úgy is csak egy lehet a vége?
Hogy út közben lelkünk örömét élje s ne félje
Honnan tudjam, jó irányba tart e a sorsom?
Én nem agyalok rajta, ez nem az én dolgom
Ösztön hajt e belülről, vagy a jeges értelem?
Szíved parancsol, de ehhez még ő is értetlen
Szerinted összetart Minket a végtelen véletlen?
Érzem, remélem, hiszem, ez tart életben!
