Csapzott kutyaként lihegek bele az éjszakába
Bundám lucskos, szám széle vastagon tajtékos
Kivert korcsként, ki már nem gondol a mára
Hová tűník ilyenkor belőlem mi oly játékos
Vonyítom a Holdat, mint egy veszett farkas
Választ várok, de csak unott visszhang felel
Lelkem, az a bottal piszkált bolydult méhkas
Hirtelen indulatával vajon jó irányba terel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése