Havas pesti táj

Fagyos hó lepi be a Citadellát
Maga alá temetve fővárosunk mocskát
Mindent feledtet, tiszta s fehér
Horizont elejétől végéig elér

Fentről nézve nyüzsgő hangyaboly
Hol rengeteg pötty él s robotol
Nem törődnek mással, csak magukkal
De ez egy cseppet sem vigasztal

Röhögök sorsukon, mennyire balgák
Karámban összeterelt szemellenzős marhák
Hiszik hogy szabadok, bármit megtehetnek
Ám ez nem igaz, így jól pofára esnek

Nem szólok bele, miért is tenném?
Esélyüket kezükből biztos elvenném
Végén még én lennék az egészért hibás
Bekövetkezik, s mindenki rám pipás

Kösz nem! Hagyom őket, van, ki irányít
Ki ha baj van, magáról mindent elhárít
Igazi vezetés, s benne igaz emberek
Kívülről felnőttek, ám belül sötétek

Ennek a világnak kell részese lennem
Ezzel az egésszel kell együtt élnem
Nem akarok birka lenni, mit kell tennem?
Reggelire birkózó szart kéne ennem?

Kemény lennék, húú, meg fasza
Jól pofán verném azt, ki beszólna
Mit változtatna ez e retkes helyzeten
Ez az ország beteg, már-már fejetlen

Semmi se változik, az emberek buták
Legtöbbjük nagyszájú, okoskodó pupák
Azt se tudja, mi történik körülötte szüntelen
Legyen pénz, pénz, pénz, és egy kevés élelem

Ám ez idefentről nem látszik, csak nyüzsgés
Boldog polgárokkal töltött karácsonyi pörgés
Ők ott lent vannak, én idefent egy padon
Kietlen részen, hol nincs nyom a havon