Örökké

Szeretném nevedet megörökíteni

Örökké mindenki tudja csodálni

Felírhatnám ujjal a homokba

De félek, a szél könnyed elfújja

Felvéshetném egy magas fára

Mit semmi szú nem rágna

De neved meg nem maradna

Ha a fa egyszer csak korhadna

Felírhatnám kecsesen a szélbe

Vigye messze, magasba fel az égbe

Ám neved ott szintén nem maradna

Lehet egy repülő bele piszkálna

Felírhatnám télen a csillogó hóba

Ám hozzád képest fagyos volna

Hóba írva azért sem maradsz

Mivel tél után jön a tavasz

Felírhatnám egy erős sziklába

Megint csak kemény volna

Nem puha mint forró kezed

Viszont ott megmaradna neved

Nem találtam semmi helyet

Csak szívem maradt Neked

Oda hamarjában fel is írom

Őrzöm, míg élek és bírom

Kör

A körbe születsz bele

Ez lesz létednek védje

Origójába kerülsz aurádnak

De ez láthatatlan külvilágnak

Szimbiózisa ez testednek, lelkednek

Ez ami határt szab érzékeidnek

Nem engedhetsz bárkit a körön belülre

Mert nyomot hagy lelkeden örökre

Kiválasztottad lépheti át a mágikus gyűrűt

Centrumába érve kézen fogva együtt

Köreitek egy körré olvadva

Szívetek egy életre társulva

Melyek belsejében egy-egy feliratot hagyva

Egy nevet, oda hogy társamnak választva

Nincs jelenvalóban lejárta

Összetartozásotokat biztosítja

Ahogy be, ki is lehetkerülni a körből

Bár a felirat akkor is örökre ott tündököl

Emlékeztet minden örömre és fájdalomra

Az arányt döntse mindenki saját módra

Mindenkinek van köre, mi öt védi

Mint gyűrű, párját keresi

Ennek segítése élteti létedet

Megérthesd mit sugall érzelmed

Aki egyszer már kikerült

Vissza miért ne kerülhetne?

Kezed a kezemben

Az az érzés, mikor a kezed a kezemhez ér,
Boldogságot áraszt, semmivel fel sem ér,
Mikor karom a karoddal összefonódik
A külvilág számomra elhalványodik
Nélküled fokozatosan kihűl testem,
Hiányod miatt elidegenül lelkem
Te töltöd fel édes élettel énem
Tőled virágzik ki ismét szikes lényem

Történjen velem jó vagy akár rossz
Kerítsen hatalmába őrjöngő gonosz
Tudom Te vagy ki végig mellettem állsz
Hű egyetlen, ki velem emberként bánsz

Én nem akarok a társadalom részese lenni
Csak Veled kéz a kézbe világ végéig menni
Odaérve megfáradtan, láblógatva megpihenni
Hátunk megett hagyott utunkon végignézni

Nem kell már mással törődnünk csak egymással
Mert élhetjük életünk a választott igaz társsal
Nem árthat már nekünk semmivel senki és semmi
Boldogok leszünk, a történetünk vége, ennyi