Napfelkelte

Sötét ül a parti fövenyen
Kettesben sétálunk a gyepen

Az elmúlt, és ami ezt követte
Ez beszédünk töretlen lényege

Rég meg kellett volna ezt tennünk
Érzéseinken lépésről lépésre mennünk

Összeszedett gondolataim rendszertelen
Áramlak ki számon, emészthetetlen

Hömpölyög belőlem mit gátoltam

Szívem zugába mélyen zároltam

Üres part zenéje csak nekünk szól

A vad hullámok, és a part dalol

Álmosan kel fel a nap a tó vizéből

Kóstolót kapunk az idill élet ízéből

Megállítanám az idő rozsdálló fogait

Élvezhessem a veled töltött pillanatait

Ne gondoljak az elválás éles pengéjére

Csak a hangtalan beszéd szépségére

Hisz nem kell mondanod, mit érzel

Mit rejt szíved még, én is érzem