Régen palota volt, fényes csillogó
Csodálni járt oda sok-sok millió
Palotánál csak úrnője volt szebb
Ki titokban oly sok rémeset tett
Puha, hófehér, bársonyos bőr
Ám kacsóját húzza egy véres tőr
Rózsaszín, telt, mérgezett ajkak
Ki ízleli, fejjel megy a falnak
Sok-sok férfi lelte itt vesztét
Igéző úrnő miatt elvesztette fejét
Mivel abban látta minden örömét
Ha láthatta szenvedni hitvesét
Volt valaha csodás palotájának jó ura
Ám eltűnt, senki se tudta hova
Pedig élt ő bezárva penészes pincéjbe
Neje kegyetlenségének kitéve
Szeme láttára törte frigyüket
De ez már alig fokozta ügyüket
Ennek hatására az úrnő bedurvult
Ordas ribanc vére hét határnak elkurvult
Még ez sem volt elég e romlottnak,
Sinylődő országának férfii lába elé omlanak
Meglelte mannáját, a kéjes vérontást
Perverz repertoárjába felvette a gyilkolást
Várurunk hang nélkül tűrt és tűrt
Törött bordái közé döfte a tőrt
Erre végre felszabadultan kacagott
Hisz legbelül ő már réges-rég halott
Kéjenc úrnő eszét vesztve gondolkodott
Valami újon, mivel még nem gonoszkodott
Már nem lelte örömét férje szenvedésében
Mégsem tudta mit tegyen telhetetlenségében
Magas hegy lábánál lévő piciny faluba
Kristályvizű patak hulláit lemosta
Parasztjai látva e kegyetlen rémséget
Elvetettek irányában mindennemű kétséget
Fáklyáikkal és hegyezett karókkal
Tömlőikkel, és a tömlőikben olajjal
Megrohamozták a csillogó palotát
Veszett úrnejük levágott fejét akarták
Ám az megneszelve a véres megtorlás
Báltermében rendezett egy kis mészárlást
Mindenkit legyilkolt, ki élt és mozgott
Közbe szeméből még egy könnycsepp se hullott
Miután végzett eme újabb rémtettel
Megitatta férjét gyilkos mérgekkel
Bezárta magát egy toronyszobába
Káromkodva a dühödt parasztfalkára
Népe odalent betörte a díszes kaput
Az udvarra érve mindenütt levágott halott
Szolgálók teteme oszlódva bomlott
Istenem, ez a hely veleéig romlott!
Dühödten tombolva törtek és zúztak
A páratlan pompában mindent szétromboltak
A legmagasabb torony maradt hátra vendettájukból
Az uradalom többi része már pattogva lángol
Ám torony nem adta meg magát elsőre
Szükségük lett még több nyers erőre
Falujába szitkozódva a sereg visszavonult
De szívükben kegyetlen düh tombolt
Leszállingózott az este jótékony sötétje
Úrnőnk úgy érzi elérkezett az ő ideje
Menekülni próbált lerombolt várából
De akadt valami, amivel nem számolt
Vára alatt fekvő néma erdő vérszomjas ragadózói
Elindultak üres gyomorral éjjel élelemért portyázni
Megérezték a szél terhes, gyomor forgató vérszagát
Utána járnak mi okozza fenséges zamatát
Szenesedett romok között pár falat akadt
Ez egy kicsit leköti a farkas hadat
Úrnőnk figyelmetlen, hivatlan toppan a lakomára
De nem bánták, elfogadták desszertnek vacsorára
Mintha a fenevad had belül érezte volna a gonoszt
Véres és zsigertépő marcangolásba fogott
Mint egy gyilkos ki precíz és szadista
Fogaival az úrnő fityegő lábait elkapta
Nem tartott sokáig míg elfogyott az utolsó izület
Velejéig romlott lehetett, hogy ennyire ízlett
Vagy csak húsra fájt szúvas foga?
Ezt sajna már nem tudjuk meg soha
Eljött a reggel és vele együtt a parázsló nép
Megkeresni és kivégezni a kegyetlen úrnét
De nem találtak semmi azonosítható egyebet
Csak egy letépett, szétmarcangolt véres fejet
Hajnal fénye csillan a megégett várromon
Mi vérben pácolva rohad fenn a hegyormon
Síri kacaj visszhangzik néha messzeségbe
Emlékezzen népe rá mélyen a zsigerébe
