Csak kérnem kell, és megkapom!
Rendben, legyen, őt akarom!
Talptól skalpig, s az utolsó porcikáját
Tudjam meg szívének kedves kívánságát
Lopott simítása helyett forró ölelését
Mosolygó szembogarának fénylő tündöklését
Csókjának mézét érezni a számon
Egy egész életen át? Azt sem bánom
De állj! Védő kéz akarok lenni,
Ha félsz, s fázol szorosan átölelni
Biztos vár, mi békét sugároz feléd
Bármikor, bárhol, mikor csak kérnéd
Kopott ósdi póráz helyett, min rozsdás lánc zörög
Szél kendejét küldöm, a szabadság mindig örök
Sötét dohos ketrec, csak a bolondok mentsvára
Félnek rájuk talál, féltékenységük zöld sárkánya
Lila köd, mit megvilágít egy bíbor veres fátyol
Kis sárga madárka, mi keblén rózsabimbót pátyol
Közös hazugság, mit most a másik hallani akar
Fehér érzelmek, miket még, fekete lepel takar
