Lágy melódia száll magasra fagyos éjszakába
Megtöri mocskos víznek hideg locsogása
Lenge árny csendben suhan tova fáról fára
Rápihen egy szőke fürtökkel borított női vállra
Alakot ölt, kéretlen találja meg keresett helyét
Szemébe néz, ajakát nyitva ontja mézes meséjét
Csudálva bámulja, fújja közben a karikát
Édes füst lepi be a zöldülő lukacsos aurát
Teret és időt elhagyva ész vesztve fodrozódó setét est
Gyertyafényben úszva egymásnak feszül két hevült test
Kiürült palack, feldőlt pohár, széttépett ruhák teteme
Mámorban fürdő szerelem egy igen konkrét esete
Becézgető ajkak, simító puha ujjak, lágy ölelés
Harmonizált mozdulatok, földöntúli lélekürülés
Ismeretlen ismert mozdulatai, felkelő nap sugara
Mielőtt szétfoszlana, még egyszer elmerül jogara
