Mocskos, büdös folyó
Partján élni mily jó
Terjed kór, s fertőzés
Megkapod, s életed gyötrődés
Döglött halakat zabálnak mutáns madarak
Madarakat vadásznak környező falvak
Nem is csoda, ha elpusztul minden
Totál bérmentve, szinte ingyen
Nyáron elviselhetetlen párolgó bűz
A szag, mely minden élőt elűz
Maró aromától elbarnul a sárgálló fű
Száraz bokrokról kihal minden tetű
Égetően fájó környékén levegőt venni
Miért nem halsz bele? Nem tudja senki
Másfél liter belőle átmarja az asztalt
Míg olyan sűrű, akár a tűzforró aszfalt
Anno régen nem volt ilyen fertőző, s gyilkos
Sőt kristálytiszta vize sosem lehetett piszkos
Pezsegtek benne halak, siklók meg békák
Majd jött az ember, s beleöntött egy vékát
Beinduló reakció, meginduló folyamat
Embereink a folyóba öntötték mocskukat
Először zavaros lett, szépen lassacskán zöld
Ez a természetes! Ennek mindenki bedőlt
Nem foglalkoztak folyójukkal, s önnön sorsukkal
Képesek voltak együtt élni bűzölgő mocskukkal
Onnan mérték bátran miből főztek, s ittak
Reggelente iszapos levével tisztálkodtak
Nem zavarta őket, saját salakukat újra látták
Totál káros környezetük szemernyit se bánták
Fejlődtek majd elrohadtak, megkapták a rákot
Feleslegesen többé nem rontották e pompázatos világot
Páran még maradtak, értük már nem kár
Rájuk is kegyetlen, fájdalmas halál vár
Szerintem senki sincs, ki sajnálná őket
Ha igen, nézegesse az oszladozó főket
