Rémes álmomból izzadtan ébredek
Kezeimbe féktelen dühöt képzelek
Didergek és remegek az idegtől
Fejedet elválasztanám a gerinctől
Gerinc ez? Inkább korhadt karó
Helyfoglaláson kívűl semmire se jó
Nem érdemled meg, a levegőt mit veszel
Már a szívdobbanásoddal is csak kárt teszel
Nem orrolok rád, határtalan gyűlöllek
Gonosz átkaimmal a pokol fenekére bűvöllek
Ujjaim közt a lerágott nyakad érzem
Megsebezted szívem, de már nem vérzem
Most ideig óráig nyugtod meghagyom
Érezd magad nyeregbe, nem bánom
Majd hirtelen a semmiből lesújt rád haragom
S minden úgy történik, ahogy én akarom
