Fájdalmas borzongás, kegyetlen valóság
Legbelülről fakadó meg nem érdemelt kínlasztás
Szertefoszladozva ömlik ki kezemből boldogságom
Akárhogy kapkodhatok utána, csak szétfolyni látom
Pillanat, s millió darabjára robbant körülöttem a tér
Szemem szélén ez már nem könny, sűrű sötét vér
Ragacsos tőle arcom, maszkként terül rajtam el
De nem látja még az sem, ki meredten figyel
Őrjítő örvény vadul gyorsulva gyomromba mar
Felbukkan, majd visszamerül előttem az oltalmazó kar
Szóra nyílik ajkam, de helyette csak keserves sikoly tör elő
Megdermed tőle minden izom, falatnyi hús, remegő velő
Aztán néma csend, üres mély semmi és tehetetlen lebegés
Körkörös mozdulatok, egy helyben való végtelen repülés
Törvénytelenül szabálytalan akármerre is tett bármi
De ha nem kapálódzok, le tudok szállni????!????
