Rémesen rozsdás régi emlék
Kéretlen égeti szemem elé képét
Kitörölni, tudom, sosem fogom
De ha rá gondolok, összeszorul gyomrom
Gaz voltam, a legmocskosabb
Összetörtem és eldobtam, Ki a legfontosabb
Akárhogy nézem, nincs rá mentségem
Örökre cipelem, saját keresztségem
Megváltás, feloldozás, a vágyott álom
Ezt a kínt, senkinek sem kívánom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése