Sellőként úszunk kéz a kézben az élet tengerén
Zord sárkánnyal vállvetve harcolunk szakadéknak peremén
Együtt élünk meg víg örömöt és csúf bánatot
Régóta tart, és a sors annyi irányba hánytatott
Elég volt már tanításnak pofonjából
Legyen részünk most már a boldogságból
Emelem poharam Ránk Dionüszosz nektárjából
Megérkeztünk, megpihentünk, Aphrodite oltalmából
Csöpögő méz sem lehet édesebb e vérnél
Sarjak vagyunk egy fán, mi magasabb az égnél
Akadályok, melyeket sorsunktól kapunk
Lehet bármi, tudom, mi összetartunk
Áldás ez, mit gaz ember el nem vehet
Dicsőség, mely fellegek közt neveltetett
Boldog percek, boldog órák, boldog évek
Életünk körülményeinek csak ennyit kérek
Kedvesen, összekarolva, létnek új síkjára lépünk
Ettől többet semmi mód el nem érünk
