Döbbenten dobban félre szívem
Önkéntelen édessé válik minden
Nehezékét ledobva szárnyra kel lelkem
Testetlen boldogság, ragyoghat kedvem
Égető perzselet, amint másfelé tekintek
Sugárzó szépség, ellenállhatatlan tekintet
Így jó, máshogy már nem lehet
Tennem kell, hát emelem a téteket
Ég felé meredve, áldását várva
Lépteim szaporák, karjaim tárva
Egybe forrván bűvöletnek körében
Teljesedvén a végtelen mindenben
Ígéret, mely örökké egyben tart
Gerinc, mi az egyenesség felé hajt
Élet, életet adva körforogván
Remény, hogy sötét után már jön a halvány
Elevenen emésszen bennünket a szerelem
Történhet bármi, szívem a Tiéd kedvesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése