Kereszt

Rémesen rozsdás régi emlék

Kéretlen égeti szemem elé képét

Kitörölni, tudom, sosem fogom

De ha rá gondolok, összeszorul gyomrom

Gaz voltam, a legmocskosabb

Összetörtem és eldobtam, Ki a legfontosabb

Akárhogy nézem, nincs rá mentségem

Örökre cipelem, saját keresztségem

Megváltás, feloldozás, a vágyott álom

Ezt a kínt, senkinek sem kívánom...

Csendes győzelem

Fénytelen, néma siker

Mit csak én könyvelhetek el

Győzelem gyarló énemen

De ez csak a kezdet Új Életem!

Kisarjadt, majd kíméletlen letéptem

Mi belül nyomott, kibeszéltem

Kedvesen legyeztek, de sarkamra álltam

Érzelmeimmel végre eggyé váltam

Mi eddig kesze volt meg kusza

Ezennel megtudta, mi is a Sorsa

Reggel

Álom csalfa képe

Mérgezi még elmémet

Lassacskán felocsúdok

De lelkem még eltévedt

Sűrű setét keserű lé

Folyik le torkomon

Az alvás már az enyészeté

Gondolkodhatok a napomon

Egy elég? Vagy kell még kettő?

Pörkölt babnak főzött íze nélkül

Ez a nap is meddő?

Darálok még, a víz már felfő

Nehogy már ezen vesszen el

Az oly utált hétfő!