Mar a kétség mar az epe … … nem akartam de még is teszem
Hogy kezdhettem megint bele … … … nem lesz jó vége látom hiszem
Miért borzolom újra a kedélyeket … … nem kéne felhúznom az idegedet
Miért tépek fel ismét benőtt sebet … … … emlékeztet az okozott heged
Felkavarom mi már leülepedett … … pedig jobban szeretem az állóbb vizet
Képzeteket szülök, kétségeket … … … akkor is én leszek, ki utolsónak fizet
Zord fantáziámban torz képeket … … mert körülöttem mindenki nevet
De állj! Ezt kéne mondanom … … … de már nem tudom
Halkan magamban talán elmondom … … hol jár ilyenkor gondolatom
Hisz míg élek, sose felejtelek el … … … egyszer maradandót kéne alkotnom
Szerelem a maradandó vérjel … … ami értelmet ad létünknek
De nem, nem gondolok semmire … … … mi megvilágosulást hoz sötétnek
Had maradjon meg álomnak estire … … az egyetlen mit mondhatok enyémnek
De addig is míg álmodsz … … … engedd szabadjára lelkedet
Ébren ülök melletted … … mondd neki, válaszokat keresse meg
Szemembe nézve látszódsz … … … mindig is tudtad mi az igazság
Ügyelem nyugodt lélegzeted … … nyugodj meg, lepjen el a higgadtság
Csak a szívem festi e képzeletet … … … vajon tényleg ez lenne a hőn remélt vigasság?
Akkor és ott én melletted leszek … … mint mindig, örökre számíthatsz rám
Ha szeretsz, csak lehunyod szemed … … … ott lesz szerelemem nyújtotta vár
