2004. 05. 13.

Szeretlek, mint...


Szeretlek mint gyermek az anyát
Tisztellek mint fiú az apját
Élvezlek mint öröm a mosolyt
Elfogadlak mint bú a gondot 

Szeretlek, mit is jelent e szó?
Elcsépelt, mindenkinek mondható
Igaz érzelmet aligha takar
Ki kimondja, ki tudja mit akar

Szeretlek, de mégse én vagyok ki rád vár
Szeretlek, de sokszor hallottam már
Szeretlek, de nem tudom mit akarok
Szeretlek, és gondolatban hozzád bújok

Szerelem, hmm, igazi mély érzelem?
Miért mondom? tán mert így érzem!
Szeretni lehet bárkit bármiért,
De küzdeni kell a szerelemért

Várni, tűrni, várni, lopva lesni
Várni és közben oly sokszor elesni
Várni a sárban, majd újra felállni
Továbbmenni, hogy megérje várni

Ha odaérek és nem várok tovább,
El se hiszem majd a lehetetlen csodát
Hisz az történik, mit mindig is sejtettem
Vagy nyerek, vagy mindent elvesztettem 

2004. 05. 08.

Vár és Vér


Csillan a fény, egy várormon,

Mi rohad fent egy hegyormon,
Múlt véres meséjét őrzi magába
Senki sincs, ki szájtátva csodálja

Régen palota volt, fényes csillogó
Csodálni járt oda sok-sok millió
Palotánál csak úrnője volt szebb
Ki titokban oly sok rémeset tett

Puha, hófehér, bársonyos bőr
Ám kacsóját húzza egy véres tőr
Rózsaszín, telt, mérgezett ajkak
Ki ízleli, fejjel megy a falnak

Sok-sok férfi lelte itt vesztét
Igéző úrnő miatt elvesztette fejét
Mivel abban látta minden örömét
Ha láthatta szenvedni hitvesét

Volt valaha csodás palotájának jó ura
Ám eltűnt, senki se tudta hova
Pedig élt ő bezárva penészes pincéjbe
Neje kegyetlenségének kitéve

Szeme láttára törte frigyüket
De ez már alig fokozta ügyüket
Ennek hatására az úrnő bedurvult
Ordas ribanc vére hét határnak elkurvult

Még ez sem volt elég e romlottnak,
Sinylődő országának férfii lába elé omlanak
Meglelte mannáját, a kéjes vérontást
Perverz repertoárjába felvette a gyilkolást


Várurunk hang nélkül tűrt és tűrt
Törött bordái közé döfte a tőrt
Erre végre felszabadultan kacagott
Hisz legbelül ő már réges-rég halott

Kéjenc úrnő eszét vesztve gondolkodott
Valami újon, mivel még nem gonoszkodott
Már nem lelte örömét férje szenvedésében
Mégsem tudta mit tegyen telhetetlenségében

Magas hegy lábánál lévő piciny faluba
Kristályvizű patak hulláit lemosta
Parasztjai látva e kegyetlen rémséget
Elvetettek irányában mindennemű kétséget

Fáklyáikkal és hegyezett karókkal
Tömlőikkel, és a tömlőikben olajjal
Megrohamozták a csillogó palotát
Veszett úrnejük levágott fejét akarták

Ám az megneszelve a véres megtorlás
Báltermében rendezett egy kis mészárlást
Mindenkit legyilkolt, ki élt és mozgott
Közbe szeméből még egy könnycsepp se hullott

Miután végzett eme újabb rémtettel
Megitatta férjét gyilkos mérgekkel
Bezárta magát egy toronyszobába
Káromkodva a dühödt parasztfalkára

Népe odalent betörte a díszes kaput
Az udvarra érve mindenütt levágott halott
Szolgálók teteme oszlódva bomlott
Istenem, ez a hely veleéig romlott!

Dühödten tombolva törtek és zúztak
A páratlan pompában mindent szétromboltak
A legmagasabb torony maradt hátra vendettájukból
Az uradalom többi része már pattogva lángol

Ám torony nem adta meg magát elsőre
Szükségük lett még több nyers erőre
Falujába szitkozódva a sereg visszavonult
De szívükben kegyetlen düh tombolt

Leszállingózott az este jótékony sötétje
Úrnőnk úgy érzi elérkezett az ő ideje
Menekülni próbált lerombolt várából
De akadt valami, amivel nem számolt

Vára alatt fekvő néma erdő vérszomjas ragadózói
Elindultak üres gyomorral éjjel élelemért portyázni
Megérezték a szél terhes, gyomor forgató vérszagát
Utána járnak mi okozza fenséges zamatát

Szenesedett romok között pár falat akadt
Ez egy kicsit leköti a farkas hadat
Úrnőnk figyelmetlen, hivatlan toppan a lakomára
De nem bánták, elfogadták desszertnek vacsorára

Mintha a fenevad had belül érezte volna a gonoszt
Véres és zsigertépő marcangolásba fogott
Mint egy gyilkos ki precíz és szadista
Fogaival az úrnő fityegő lábait elkapta

Nem tartott sokáig míg elfogyott az utolsó izület
Velejéig romlott lehetett, hogy ennyire ízlett
Vagy csak húsra fájt szúvas foga?
Ezt sajna már nem tudjuk meg soha

Eljött a reggel és vele együtt a parázsló nép
Megkeresni és kivégezni a kegyetlen úrnét
De nem találtak semmi azonosítható egyebet
Csak egy letépett, szétmarcangolt véres fejet

Hajnal fénye csillan a megégett várromon
Mi vérben pácolva rohad fenn a hegyormon
Síri kacaj visszhangzik néha messzeségbe
Emlékezzen népe rá mélyen a zsigerébe