Éjszakai morrrgás

Csapzott kutyaként lihegek bele az éjszakába

Bundám lucskos, szám széle vastagon tajtékos

Kivert korcsként, ki már nem gondol a mára

Hová tűník ilyenkor belőlem mi oly játékos

Vonyítom a Holdat, mint egy veszett farkas

Választ várok, de csak unott visszhang felel

Lelkem, az a bottal piszkált bolydult méhkas

Hirtelen indulatával vajon jó irányba terel?

Megyünk a sárga úton

Sűrű kétely, tanácstalanság, félelem

Lelked marcangoló démonjaidnak élelem

Két lépés után, hátra hármat miért tennél?

Tudod-e, ezzel magadnak mit nyerhetnél?

Mit súg a szíved, merre húz az értelem?

Ez a Tiéd, és csak közvetve az én életem

Egy csata, melybe kitartással kezdtél

Eltántorít egy érzés, tán mindent vesztettél

Választhatod a megszokott, néma hangtalan magányt

Mi eddig is, saját életedtől félelmek közt elzárt

Kezed Te vezeted, csak sejtetem az irányt

Lehetek kar, mi ha elestél azon nyomban felránt

Erőt adsz, Belőled merítek, hogy adhassak Neked

Ajkamról megváltásként kél szárnyra neved