Farkas szalad esztelen sötét éjszakában
Nem tudja mi hívja, csak hajtja, várja
Vér szagot érez, a vén Hold is csalogatja
Össze sejtje szinte üvölti, már mióta halogatja
Össze sejtje szinte üvölti, már mióta halogatja
Nem kell józan ész, sok is volt belőle
Szunnyadó ösztöneiből kapott új erőre
Rohan vadul átvágtatva erdőn, s bozóton
Rohan vadul átvágtatva erdőn, s bozóton
Tudja, megállja helyét bármiféle úton
Nincs miért megállni, túl jutott már a ponton
Állítaná meg valaki, teremne előtte kordon
Fel-fel üvölt kínjában a néma égre
Fel-fel üvölt kínjában a néma égre
Gyúlna fel előtte Esthajnalnak fénye
Tüske böki talpát, ág tépázza bundáját
Tüske böki talpát, ág tépázza bundáját
Rég elhagyta már az otthon melegének kormát
Meg kell még tenni, ezt az utolsót, ezt a tornát
S utolsó pillanatban veszi észre szakadéknak ormát
Hegyek mögött a köd fátyolos messzeségében
Hegyek mögött a köd fátyolos messzeségében
Számára még ismeretlen, völgyek, dombok élnek
Tovább menjen, megtorpanjon, behódoljon?
Tovább menjen, megtorpanjon, behódoljon?
Ezer éve átsuhant ezen az önfeledt boldog koron
Lehiggadjon, elvakuljon, sorba állva robotoljon?
Majd észrevéve elmerengett egy kedves folton
Magányos farkasként falkáját már rég elhagyta
Magányos farkasként falkáját már rég elhagyta
Nem is tudja, volt e valaha így elárvulva
Nyál az vagy verejték, kikopott már színe, bűze
Nyál az vagy verejték, kikopott már színe, bűze
Most kapott észbe, milyen mocskos is szőre, bőre
Szégyenében hogy is vonja magát kérdezőre
Ha tehetné, most váltaná irányát süllyedőre
Jó volt valamire? Megérte ezt tenni?
Jó volt valamire? Megérte ezt tenni?
Már megint maga miatt kell nyelni?
Feltekintve az ég ismét üressé fogyott
Feltekintve az ég ismét üressé fogyott
Telt alakjából már a Hold is lejjebb adott
S válaszokat megint senkitől sem kapott
Némán ballag vissza ismét vérének áldozata
Némán ballag vissza ismét vérének áldozata
Csendben, magában, vezeklését vitatja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése