Lassan szálltak el az évek, kegyetlenül
Bár visszagondolva az idő igenis gyorsan repül
Volt öröm, volt bánat, csalódás és okulás
Sok emlék, mosoly, seb, újrakezdés, kiábrándulás
Sötétből kilépve, elhagyva szürke lukacsos leplem
Kopott mocskát, az útnak porát, mitől már én feslem
Helyette bíbor bársony kelmét öltött rám a mámor
S úgy érzem megértésre leletem e zagyva világtól
Angyali ölelésed éltet tovább fel az égbe
Megnyílt előttem időnk kezdete s vége
Szíved együtt dobban az én szívemmel
S végre tudom, mit kezdjek az életemmel
