Szeretném nevedet megörökíteni
Örökké mindenki tudja csodálni
Felírhatnám ujjal a homokba
De félek, a szél könnyed elfújja
Felvéshetném egy magas fára
Mit semmi szú nem rágna
De neved meg nem maradna
Ha a fa egyszer csak korhadna
Felírhatnám kecsesen a szélbe
Vigye messze, magasba fel az égbe
Ám neved ott szintén nem maradna
Lehet egy repülő bele piszkálna
Felírhatnám télen a csillogó hóba
Ám hozzád képest fagyos volna
Hóba írva azért sem maradsz
Mivel tél után jön a tavasz
Felírhatnám egy erős sziklába
Megint csak kemény volna
Nem puha mint forró kezed
Viszont ott megmaradna neved
Nem találtam semmi helyet
Csak szívem maradt Neked
Oda hamarjában fel is írom
Őrzöm, míg élek és bírom
