Az az érzés, mikor a kezed a kezemhez ér,
Boldogságot áraszt, semmivel fel sem ér,
Mikor karom a karoddal összefonódik
A külvilág számomra elhalványodik
Nélküled fokozatosan kihűl testem,
Hiányod miatt elidegenül lelkem
Te töltöd fel édes élettel énem
Tőled virágzik ki ismét szikes lényem
Történjen velem jó vagy akár rossz
Kerítsen hatalmába őrjöngő gonosz
Tudom Te vagy ki végig mellettem állsz
Hű egyetlen, ki velem emberként bánsz
Én nem akarok a társadalom részese lenni
Csak Veled kéz a kézbe világ végéig menni
Odaérve megfáradtan, láblógatva megpihenni
Hátunk megett hagyott utunkon végignézni
Nem kell már mással törődnünk csak egymással
Mert élhetjük életünk a választott igaz társsal
Nem árthat már nekünk semmivel senki és semmi
Boldogok leszünk, a történetünk vége, ennyi
