Ego

Kész! Kiírtam! Befejeztem!

Ám közbeszólt felborzolt képzeletem

Megnyugvást ígérő cselekedetem után

Megint mit álmodtam? Ébredek magamra bután

Nem tudok szabadulni, lehet nem is akarok

Folyvást rádöbbenek, üres homokot markolok

Üres lenne? Kétlem, csak terméketlenné vált

Mi éltette, s összetartotta, darabjaira mált

Hitetlen vagyok, mindig is az voltam

Ha volt is szavaimban, csak dacból mondtam

Reményem ellenben más, teljességgel átitat

Lehetetlen sugallataival egész nap ámítgat
Egyik sem igazi, mindkettő csak álnok kép
Elmém kreálta hazugság, legyen bármily szép
Társas játék, mit eddig szabályosan játszottam
Belenyúltam, s a legrosszabbat kihúztam
A körből azóta kimaradok, még csak nem is látom
Hogy újra dobhassak, megfeszülten várom
Közeleg az én időm, tudom el fog jönni
Addig sem hagyom magam soha legyűrni
Erőt merítek, bírjam még tűrni
Különben is értelmetlen, napról napra élni