Elkeseredetten ébreszt az álmos hajnal
Nem akarok felkelni, vonzó puha paplan
Illan már dédelgetett, legédesebb álmom
Kéretlen esik széjjel legkedvesebb vágyom
Ő, kit szeretek, nem lehet már más csak álom
Szépsége beragyogta sötét éjjen vak szemem
Ez tartott épségben, a fájó magányos reményem
Repültem vele kézen fogva a szoba csendjében
Egyre tovább pattannak a szálak mérgezett elmémben
Tétlen vágyok feléd, te elérhetetlen, te drága
Lelkem párja, ki sokáig az én szavamat várta
Esedezem magamban, engedj újra közeledbe
Könyörgöm, ragyogjon be ismét szerelmed fénye
Nem valóság, tudtam már, mikor elöntött a vágy
Aljas módon kivetett magából az áruló ágy
Gyenge vagyok tiltakozni, pedig még veled maradnék
Olybá tűnik eltaszítasz, ugyan úgy mint akkor rég
Nem baj, szívemben, te maradsz az egyetlen ék
