Néma ürességtől csengő, bongó
Sugárzástól halott üres bolygó
Felszínén se élő, se mozgó.
Kietlen minden, hol eddig éltek
Bekövetkezett mitől eddig féltek
Valami agyatlan rátenyerelt A gombra
Kiröppent majd becsapódott A bomba
Többé senkinek semmire semmi gondja
Ide-oda cirkáltak vidám nukleáris rakéták
Földünkön seregszám nőttek színpompás gombák
Nem egy rideg halálhozó fémhenger pusztított
Évekig kegyetlen tűzzel radioaktív vihar tombolt
S vele a sugárzás láthatatlan foszló keze gyilkolt
Nem csak felszínünk végeztük ki, s a rajta élőket
Kilyuggattuk ózonunk, kilőttük a menedéket
Globális felmelegedés csak valami próba verzió
Ami most történik, ínyenceknek igazi perverzió
Elolvadó sarkkörünk vize bolygónk számára tisztító
Emberiség! Elkövettük a tőlünk telhető legnagyobb bűnt
S az özönvíz volt, mi fentről a legjobbnak tűnt
Elpusztított az áramló óceán mindent mi még élt
Földközi restart, mit megkapott az emberi lét
Tán ha megnyugszik a Föld, formálhat majd új gént
Mégsem csalhatatlan Urunk, mert leleményes az ember
Bár nem vízi lény, ám otthont nyújthat neki mély tenger
Saját találmányai nélkül puhány, életképtelen
Ha nem segíti technikája, teljesen esélytelen
Ideje, mit így élhet, akkor sem végtelen
Rakétáit hordozó hajók közül egy megmaradt
Mély vízben, radioaktivitás elől elbújhat
Egyedül van, maga által kevert szarban
Élnek, s örülnek, csak ekkora baj van
Van víz, levegő, meg pár herélt kappan
120 férfi vakon vegetál egy atomszivarban
Energiájuk és hasadóanyaguk már fogytán van
Túlélték ugyan a világunkat mészárló katasztrófát
Mégis bűnösök, fejenként kapatnának akasztófát
Nincs ki büntet, s nem találsz kötelet meg fát
Megérdemelnék, a nyomás roppantsa mocskos lelkük
Lenn az iszapban rohadjon el bomladozó testük!
Sugárzástól halott üres bolygó
Felszínén se élő, se mozgó.
Kietlen minden, hol eddig éltek
Bekövetkezett mitől eddig féltek
Valami agyatlan rátenyerelt A gombra
Kiröppent majd becsapódott A bomba
Többé senkinek semmire semmi gondja
Ide-oda cirkáltak vidám nukleáris rakéták
Földünkön seregszám nőttek színpompás gombák
Nem egy rideg halálhozó fémhenger pusztított
Évekig kegyetlen tűzzel radioaktív vihar tombolt
S vele a sugárzás láthatatlan foszló keze gyilkolt
Nem csak felszínünk végeztük ki, s a rajta élőket
Kilyuggattuk ózonunk, kilőttük a menedéket
Globális felmelegedés csak valami próba verzió
Ami most történik, ínyenceknek igazi perverzió
Elolvadó sarkkörünk vize bolygónk számára tisztító
Emberiség! Elkövettük a tőlünk telhető legnagyobb bűnt
S az özönvíz volt, mi fentről a legjobbnak tűnt
Elpusztított az áramló óceán mindent mi még élt
Földközi restart, mit megkapott az emberi lét
Tán ha megnyugszik a Föld, formálhat majd új gént
Mégsem csalhatatlan Urunk, mert leleményes az ember
Bár nem vízi lény, ám otthont nyújthat neki mély tenger
Saját találmányai nélkül puhány, életképtelen
Ha nem segíti technikája, teljesen esélytelen
Ideje, mit így élhet, akkor sem végtelen
Rakétáit hordozó hajók közül egy megmaradt
Mély vízben, radioaktivitás elől elbújhat
Egyedül van, maga által kevert szarban
Élnek, s örülnek, csak ekkora baj van
Van víz, levegő, meg pár herélt kappan
120 férfi vakon vegetál egy atomszivarban
Energiájuk és hasadóanyaguk már fogytán van
Túlélték ugyan a világunkat mészárló katasztrófát
Mégis bűnösök, fejenként kapatnának akasztófát
Nincs ki büntet, s nem találsz kötelet meg fát
Megérdemelnék, a nyomás roppantsa mocskos lelkük
Lenn az iszapban rohadjon el bomladozó testük!
