Hiába töpreng ma lényem
E versemben téma mi légyen
Ötlettelen vagyok éppen
Eltekintést kérek szépen
Írtam már véres várról
Repülőről zuhanó bombáról
Folyóról, partján falváról
Kedvencemről is, a pináról
Fejem lágya nem akar benőni
Nem vágyam gengsztereket üldözni
Bár jó lenne azért néha lövöldözni
Utána egy fa alatt vízparton ücsörögni
Képtelen vagyok felfogni mi az érték
Majd rájövök magamtól, eh de rég ígérték
Nem perc, nem nap, tán az év lett a lépték
Ilyenkor az x mentes korba úgy vissza lépnék
De csak bolond ábránd, nem valós
A felnőtté válás számomra leszarós
Hisz lényem negyven évesen is
Húsz éves énemmel azonos
Nem tudom miért ezt írtam, miért így
Soraim hazugok, még nekem se higgy
Hisz arra mit elértél mindenki irigy
Ne bízz senkiben, csak magad légy
