Hazugság minden nem neked mondott szó
Sivár és szikes, mint odabent kiszáradt tó
Hiába lepi be keserű vérrel áztatott hó
Elhagytál, száműztél, többé nem lehet jó
Egyedül fekszem az ágyban, izzik mindenem
Szétrepeszt, megmar a hideg félelem idebenn
Nélküled bevégzem, a belsőm teljesen kietlen
Érzem még ajkaimon bőröd méz ízét
Mérgezi összetört szívem elhasznált vérét
Agyam kérdőjelezi létem értelmetlen értelmét
Várom már, de nem kívánom sose a végét
Álnok kép mit a vekker dala a fülembe lihegett
Elragad tőled, majdnem bíztat, csalfán hiteget
Egyszer talán még foghatom a puha kezedet
Érjen már véget, ez a megváltás, úgy várom
Szűnjön meg végre e rém, nem kívánt álom
Kinyitom a szemem, hajnali fényben arcod látom
Tudom jól, ez is csak egy kegyetlen álom
