Messzeségbe nyúló égszín végtelen látóhatár
Szélességénél csak mélysége nagyobb tán
Nála szebbet életedbe nem gondolnál
Örök léte midig is uralkodott
Idők kezdetén született, gyarapodott
Ki végét akarta, rútul csalódott
Nem bánt ő senkit, ki nyugtát nem zavarja
Amint zaklatod, sorsod el van varrva
Menekülésednek hidd el semmi módja
Ám mégis akadnak kik szövetségre léptek vele
Érte folyik testükben lelkük nedve
Szárazföldre lépni egyiknek sincs kedve
Tajtékhabjait szelik kereskedők és kalandorok
Értékeikre fájó fogú, galád kalózok
Őket üldöző számtalan hadi-hajórajok
Ám egy hajó végtelen mód portyázik
Üldözői közt győztesen cikázik
Kapitánya velük félelem nélkül packázik
Ült már rajta átok, és pihent már a fenéken
De hűtlen legénysége megmentette elégszer
Ő az, ki jobban van a halállal, mint az élettel
Egy dolog miatt csordult eddig könnye
Ha bajba került imádott Gyöngye
Szíve páncélján az egyetlen rost, mi gyönge
Fekete karavella, fekete árboccal
Mi nevetve dacol az őrjöngő viharral
Mert erősebb mit kapitánya eltervez, akar
Nyomát vesztették az angol fregattok
Hiába üldözték hétpróbás kalózok
Eltűnt, mintha elnyelték volna a habok
Egyetlen nyugodt helye a parton Tortuga
Kalóztanya, a féktelen kéjek városa
Itt érzi jól magát, ez az Ő világa
Fellázadt már ellene gyáva legénysége
Kirakták egy hordó rummal a Magány szigetére
De jól tudta, messze még élete vége
Átkot hozott rájuk e becstelen tettük
Kárhozott lett emiatt elveszett lelkük
Halhatatlanná vált minden egyes szervük
Sínylődtek az áruló első tiszt jóvoltából
Ki ellenszegült, kortyolhatott a végtelen óceánból
Az ördög csak kacagott rajtuk a pokol mély bugyrából
De Ő lepaktált vele, a képébe nevetett
Már aznap este a kabinjában fekhetett
Hisz a hajóján csak egy kapitány lehetett
Vén tengeri medve, mindenből hasznot húz
Még a múmiáról is egy réteg bőrt lenyúz
A fedélzetre nem tette lábát még túsz
Kezében dobogott a Bolygó hollandi szíve
Összeszorult markában Davy Jones mérgezett vére
Több száz év szolgálatnak ennyi lett a bére
Tájolója Észak felé még sosem mutatott
Amit akart mindig csak a felé húzott
Ő, pedig biztos hittel utána hajózott
Jack Sparrow, a mocskos kegyetlen kalóz
Száraz puskapor, lövedék és hozzá kanóc
Üres szíve folyvást csak kincs után húz
Egyszer talán végleg megnyugszik
Többet arany után nem sóhajtozik
Majd ha hajója a tenger fenekére úszik
De addig nyugtalan járja az óceánt
Legyőzi a halhatatlan ősi Leviatánt
Utána, pedig kihörpinti az üveg rumját
Ő minden becsületes hajós lázálma
Kisgyermekek elérhetetlen vágyálma
Szűzi fehérnép legádázabb rémálma
Ha a Fekete Gyöngy vitorláit látod
Felejts el minden nyugodt álmot
Hacsak nem életed végét várod
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése