Zendül a legénység, elveszett a kapitány
Elbukott saját hajójának vizsgáján
Új kézben a repedt, régi kormánylapát
Megkeserülik még az átkozottak ennek csúfos napját
De ez most nem számít, önfeledten mulatnak
A megkötözött kapitányba perverz kéjjel rugdalnak
Majd mielőtt végleg kilehelné lelkét a szerencsétlen végre
Legutoljára felemeli párás tekintetét a végtelen égre
Egy név suhan ajkai közül fel a mennyekbe
S a szeretlek szóval fordul be a tajtékzó tengerbe
Hűtlen hajó,s rajta hűtlen legénysége
Elárvult a kapitány, s lassan merül el a mélybe
