2012. 07. 27.

Caine


Vad hullámok hátán rozoga bárka lovagol
Mérhetetlen messze hánykolódnak a hazai partoktól
Végletekig elcsigázott meggyötörten bágyadt legénysége
Tudja jól, lelkük az Ördög kezében a pokol elesége
Végzik dolgukat, némán szolgálják a nemes ügyet
Kezeik alatt muzsikál a fertelmes halált hozó löveg
Otthon életet adnak, itt ellenben másokét veszik
Vezekelnek, ők csak a szentesített küldetést teszik
Vért nem is látnak, csak a magukból kifolytat
Körülöttük mégis mindig haláltusát hörgő fém ugat
Megtanulták, hozzájuk nőtt, vele együtt élnek
De önnön végzetüktől minden percben remegve félnek
Ha túlélnék még a szolgálatot, meddig kísért tovább a múlt?
Míg közülük az utolsónak is feje már a dohos földre hullt?
Az még odébb van, most a legfontosabb a misszió
S álszenten rázendítenek, Élni mily jó!