Álmodozó szemeim szárnyalnak, pilláim csukva
Kezemben az egyetlen illatozó biztos pontja
Úgy fest a mostani szétzilált életemnek
S vakon tapogatózva keresem széleit
E bűzölgő mély veremnek
Elvesztem volna? Vagy eltévedtünk?
Minden máshogy alakult, mint reméltünk
Messze még a vége, érzem, tudom
Csak mennünk kell tovább a megkezdett úton
Még ha most el is váltak, s fura köd lepte is el
Azért utat mutat még a vén Hold, s felettünk kegyel
S a pillanat, mikor újra ujjaink egymásba fonódnak
Részegítő lesz, s a falak végre leomlanak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése