Gyönyörű szép szemüveges kis fruska
Alatta magaslik egy tarka mászóka
Egy szippantás a fránya cigarettából
Úgy érzi minden rosszabb máshol
Szabadság könnyű szárnya szélként hajába kap
Fentről helyeslően mosolyog rá az öreg Nap
Zsibong körülötte a zsúfolt városnak léte
Eddigi életét ilyen boldogan még sosem élte
Hazatérve a lányka csodává cseperedett
Őt látva a férfi szív csapása szaporán emelkedett
Eltűnt az okuláré, a cigaretta megmaradt
Ám úgy érzi, boldogságot azóta sem arat
Még érzi most is, hol nyomta anno a mászóka
Felszabadultan gondol vissza arra az órára
Ott, akkor, saját maga lehetett végre
Örömének könnyei ülnek ki szemére
Most a leányzó felfedezi a nagy Világot
Keresi azt, mit azóta is vágyott
Nem enged korlátokat szabni semmilyen ténynek
Nem csak látja, már melegét is érzi a fénynek
Mi utat mutatott, mutat, s mutatni fog
Ettől kivirágzik, mosolya újra ragyog
Hazatalál e még? Ahhoz kétség sem férhet!
Felnőtt nő tér vissza, mielőtt az őszből tél lesz!
