Honnan tudhatnám, ki is vagyok,
Ki is vagyok, s mit akarok?
Durva, selymes fátyolszerű nyugtalanság
Szenvedéllyel kacskaringózva vezeti kezem
Vagy ez lenne tán a merész vak tudatosság?
Mi után epekedve sóvárog rendületlen lelkem
Megalapozottan centralizált empirikus harmónia
Lét zöngéjével beteljesült mámoros ritmika
Pezsgő, fékezetlen, rezonáltan nyikorgó
Csendes, hűvös, édesen élesen érdes
Kemény fehér fénytős félénken átlátszó
Szürke napok zöld egyhangúsága
Mosolyod csempészett szín kavalkádja
Ritka felismerés tiszta ködös homályban
Izgalom, bizalom, nyugodtság, remény s derű
Egyetlen lüktető energiakapocs setét éjszakában
Ez nem én lennék, nem én egyedül
Mélységes gubódzás kedvtelenül
S ha sós csepp ül ki szemed sarkába
Lassú rontást zúdítok ez átláthatatlan világra!
Bíbor borostyán vöröslő aranya lepi be érzetem
Nektárt levedző méz szivárog át lelkemen
Kezed ismét békét lelt kezemben
