Az mikor mosolyogva rám nézel
Közel, távol ki tudja, mit érzel
Keresve se találhatnék nálad szebbet
Olykor makacs módon kötöd az ebet
Rád pillantva, mégis élethez kapok kedvet
Ilyenkor úgy érzem, itt még senki sem járt énelőttem
Senki fia sem értheti, melléd miért is kerültem
Kebled igéz, jaj, oly gyarló vagyok
Így süllyedek nyakik, de ajkam még gagyog
Véred pezseg, körülötted minden ragyog
Álom leány, tőled szárnyra kapok
Nélküled keserű a méz, szomorú az élet
Léhűtő voltam, ma már a miértnek élek
Ajkaid mint a kéj, az élettel teli végzet
Ki kell ábránduljak, Te tényleg ezt kéred?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése