Hajnali gyönge szellő frissíti a napot
Istennőm, reggelre ma is itt hagyott
Árnyként kúszott ki álmom világából
Nyújtva kezét, mi illatos virágától
Zendül elmém, tiltakozik testem
Olvadok, harcomban elestem
Léggé vált, mélyre temettem
Kávé setét keserű íze nyújt negédes vigaszt
Egyedül létem komor súlya tonnákként nyomaszt
Dülöngélek, imbolygok, nem találok magamra
Vért pumpálok veres szárnyakká nőtt karomba
Elsiklok innen, vár az ismeretlen végtelen
Semmibe vesző gondok baja már téttelen
Egyre magasabbra, messzi égbe, azon túl mit merek
Míg angyalom ölében ismét megnyugvást nyerek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése