Veresek versengenek ereimben, tiporják egymást
Álnokul dúlnak, várva az áhított megváltást
Gyönyört remélve vadul építik törékeny világuk
Oldott méreg pohárban, mit lelkem oly vágyott
De gyilkos kortya közben, meglátom az álmot
Unott vérem, élvezd hát a megszokottat
Nem fényesítgetem már a megkopottat
Okulva hibáimból, keresnék sokkal jobbat
De friss örömben megpillantom a múltat
Bűnös gondolatok kavarognak megfáradt elmémben
Árnyak suhognak rémisztően angyalok bőrében
Névtelen mámor, mi kiút lehet szürke homályban
Ormótlan sírhalom, mi magasodik magában
De szerelem bokra nő árnyékának nyomában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése