Lágyan cirógatta a tájat forró száraz nyári szellő
Fölös volt a ruha elég volt egy kendő
Kézen fogva sétálgattunk csobogó pataknak partján
Önfeledten élveztük, lángoló Nap süt le ránk
Ágas bogas lombos fa, alatta hűsítő árnyék
Amint rágondolok, alá pokrócunkra mindig vissza vágynék
Ahogy összebújtunk rajta, szorosan, szerelmesen
A legszebb ajándékot kaptam Tőled Kedvesem
Csókjaid tüze olthatatlan perzselte ajkam
Elborítottad nyakam vele, mint egy pihe puha paplan
Édes ízét nyelvednek holtom napjáig sem feledem
S hogy a vágy hullámai miképp ringatóztak kebleden
Összeforrtunk Te és Én, meg a nagy Világ
Együtt éreztük virágzó mezőnk balzsamos illatát
Ajkunk egynek fonva lehelte ki szívünk sóhaját
Ezzel csillapítva fortyogó vérünk áhított óhaját
Kacérkodva kacagtak Ránk az égen a vidám csillagok
Belém égett örökre, hogy szemed rám ragyogott
