Sietős, ijedt léptekkel kecses pata topog avaron
Zizegős harasztot keresve a barnálló őszi talajon
Alakja pompás, igazi dicső trófeának illő
Ránézni megváltás, de kezet emelni sértő
Vérében vad ösztön halk osonásra készteti
A keszekusza bozót mögül sose tudja ki lesheti
Settenkedik, körülnéz, a sűrű légből mélyet szimatol
Túl nagy rizikó? Pata kapkodva tova iramol
Enyhe remegés fut végig feszült izmos combján
Hátráljon még, vagy lépjen túl félelmének pontján
Élénk vita kavarodik szíve s esze között
Nem tudja miért, de már döntött
Értelmének kulcsa remélte hatalmában van
Sorsa közbeszólt, az erdő sötétjéből, halkan
Surrogva moccan egy alak a buja fák között
Zavarodott falevelek keringőznek lépte fölött
Akarat, netán féktelen vágy hajtja lépésről lépésre
Rálépett már, így vére hajtja útjának végére
Vakon botorkál némán, fél, hogy elriasztja
A csodás prédát, mi kedvének választottja
Sejtelmesen oson, de lelke nem hagyja
Tettének mezejére érve bátran vállalja
Kedvesen mosolyog, kezét nyújtja felé
Elrettentő mivoltját sorra el nyelé
Dörmögő hangján csábítani próbálja
Vezeklően elbődül lényének vad orkánja
Elővillanó rejtett való, felvillan az igazság
Lehull a lepel, megsemmisül minden gazság
Önfeledten szabadul fel az éltető vigasság
Suttogó fák árnyékában békét lel vad s vadász
Zenél körülöttük a természet, dalát ontja a Világ
Eltűnik tér s idő, helyére tiszta szeretet lép
Reményekkel átitatott boldog vágyakozó kép
Euforikus bizsergés, mit mindketten éreznek
Leplezetlen nyíltság, köreik egymással érintkeznek
Merítenek egymásból, az apadhatatlan erőből
Elmarad mögöttük a bú, mi minden szépet felőről
