Eljött a régen várt nap, már csak 24 óra
S vissza száll galambom a városszéli Ferkódombra
Letelt a küldetése, véget ért a misszió
Mégsem szaladhatok felé, kart tárva, hogy jaj de jó
Hiányoztam neki? Gondolt e rám? Akar e látni?
Ha erre gondolok gyomrom jelez, irány ...
Emészt az ideg, s én vele eszem saját magam
Még sosem éreztem milyen ennyire az aljban
Eddig azt vártam, visszatérjen a messzi távolból
Most azt, észhez térjen az ott átélt káoszból
Eszébe jussak, keressen meg magától
Addig is merítek a végtelen magányból
Beszélni, kiadni magunkból, s a másikat hallgatni
Túláradó érzelmeinket nyelés nélkül nyakalni
Aztán lesz valahogy, olyan nincs, hogy semmi sincs
Szerelme megigéz, simuló puha prémes bilincs
