2012. 10. 02.

Landolt


Megérkezett a vágyott pillanat, s tova is szállt
Láttam a leszálló gép eltűnő színes farktollát
Úgy vártam már, mintha hozzám jött volna
S nyakamba szakadt a borús ég nyirkos búja
Oly közel volt, én mégis nagyon távol
Rebbenés nélkül szárnyalt tova el a tájból
Keserű eső kísért hűségesen borongós napomon
Most áztatom lelkem édesre erjedt gyümölcs boron
Rá gondolok, éppen csak egy nyújtásnyira van
De az izom cserbenhagy erőtlen lábamban
Részegülten ajkamon a szavak csak gagyognak
Legbelül érzelmeim konokul egymással harcolnak
Motor berreg fejem felett, új gép csípőn emlékeztet
Lelkem kínzó fájdalom testemmel számadást végeztet
Soraim halványulnak, értelmük eddig se sok volt
Érzem, szívemben egy újabb parázs fénye húnyt