Napnak gyermeke vagy
Tüzéből ő kovácsolt
Nálad szebbet se Isten
Se élő ember sosem varázsolt
Fényesen tündöklő pont vagy
Teremtődnél mérhetetlenül nagyobb
Legvágyottabb pazar ajándék
Kit valaha férfi szíve kapott
Gyönyörűséged végtelenéhez fogható
Érzelmed csak tiszta Szerelemben oldható
Én a Hold szülötte vagyok
Felettem sötét csillagos ég ragyog
Valóság helyett csak álmokat adott
Béke s szeretet ellenem egy oldalra állt
Árnyként tűnök fel, honnan fényed már tova szállt
Puha mancsán oson körém sűrű kétely
Tépett tollú szárnyán repít minden éjjel
Nem félek, nincs mitől, mindent temettem
Lelkemből szőtt lepellel feliratod elfedtem
Mit tettem? Elnyel a felismerés dermedten...
