Bágyadt szemmel próbálkozik a hajnal
Este,úgy érzem ma sem sokat alhattam
Sejtjeim egyetlen kérdés foglalkoztatja
Zendülő elmém egyedül ezt forszírozza
Életnek nevezett hanyag silány kópia
Legbelül, öröm s mámor rajzolt utópia
Néma sikollyal ég felé tátogok irányodba
Ügyetlenül saját magam mellé roskadva
Nyilaló érzelmek kavarják az ülepedett port
Keservesen emlékeztetve arra, mi volt
Könyörnek helye nincs, kérdés ezer van még
Elfogadva mit dühödten arcomba kapnék
Lépnünk kellene, együtt, egy irányba
Lehetetlen szerelmünk elpazarlása
