Napja van ma, s újra egyedül ülöm
Hiába keresnéd, arcomon szemernyi öröm
Számban Véres Mária keserű íze kavarog
Kezem megbotlik, ujjaim közt a toll dadog
Rád! Rólad! Érted! Téged! Neked!
Ajkamra akaratlan csak ezek jönnek!
Szíved! Tested! Lelked!
Szemem elé álmot szőnek!
Veled! Melletted!
Össze fűznek...
Megtanultam várni, más dolgom sincsen
Legfontosabb vagy, az egyetlen Kincsem
Most Ránk emelem, s a vágyott mászókára
Mert hiszem, szívemnek még szíved a párja
